17. 2006. febr. 25.

Ez is, az is, régen és most...

Dénes Péter agrármérnöktől kaptam egy e-mail-t, amit aktualitása miatt érdemesnek vélek közölni és véleményezni.

„Egy kis ménszemle – „Nyomják Krahácsot” állította egy régi kabaré egyik sikerszáma. Az angol telivért is elnyomják, mint Krahácsot. Kicsik a pénzdíjak a futamokban, azt is csak késve kapják meg az illetékesek, folyamatosan csökken a ló létszám, és valljuk be a minőség se sok bizakodásra ad okot. Időnként feltűnnek csillagok hosszabb-rövidebb időre, ezek a külföldi árverések közép mezőnyének alsóbb régióiból kerülnek ide.

Vajon a tenyésztők kellő körültekintéssel járnak el a párosítási tervük elkészítésekor? És vajon a fedeztetési engedélyek kiadása rendben van-e? Ez utóbbit szeretném egy kicsit jobban körüljárni.

Az általam ismert egyéb lófajtáknál szigorú szelekción kell átesni annak a ménnek, amellyel fedeztetni szándékoznak. Elbírálják küllemét, szervezeti szilárdságát, az adott fajta javításának vélhető előmozdítását, az utódok sportteljesítményének eredményesebbé tétele érdekében pedig saját teljesítmény vizsgán (szabadon ugró folyosóban önállóan, aztán nyereg alatt) kell bizonyítania képességét. Csak e sokrétű és alapos bírálat után várható el, hogy valóban javító hatású lesz. És még ez sem eredményez teljes bizonyossággal javító hatást. A gének öröklődése ugyanis sokszor nem az elvártak szerint alakul. Azok a mének, amelyek sorozatban gyenge csikókat nemzenek, kikerülnek az engedélyezett mének köréből.

És mi a helyzet az angol telivérrel? Itt is van saját teljesítmény vizsgálat – legalább is a mének zöménél, mégpedig maga a lóverseny. A minősítést egy szám mutatja, a generál hendikep – GH – szám, ami egy bonyolult számítás eredményeképpen rangsorolja az egyes lovakat. Minél magasabb ez a szám, annál jobb a teljesítőképessége a lónak. A telivéreket egyetlen szempont alapján minősítik, és ez a gyorsaság. Ennek egyik mérő száma hazánkban a GH szám, a németeknél a GAG, az osztrákoknál GA, az angoloknál a timeform, és léteznek még más országokban más néven nevezett teljesítmény mértékegységek. Minek után a telivérnél a küllemmel nem nagyon szoktak foglalkozni, legalább is a fajtán belüli tenyésztésnél, ésszerű lenne, hogy legalább ezt az egy többé-kevésbé pontosnak nevezhető GH értéket figyelembe vennék azok, akik tenyésztésre adják a fejüket. Itt ugyanakkor nagy felelősség hárul a fedeztetési engedélyt kiállító szervezetre. Hiszen az ő döntésén múlik, hogy milyen mének kapnak lehetőséget a következő telivér nemzedék kialakítására.

Már egy mezőgazdasági szakmunkásképzőben is megtanítják a diákoknak azt a régi igazságot, hogy a tenyésztés legalapvetőbb igazságot, hogy jót a jobbal szabad csak szaporítani. Milyen javító hatás várható egy 75 kg-nál alacsony GH számú méntől, hiszen még egy közepes kanca eredményeit is tovább ronthatja. Véleményem szerint 80 kg-nál alacsonyabb GH számú ménnek nem lenne szabad helyet adni a fedező mének között. Ismereteim szerint Németországban GAG 95 a minimum. Lehet egy telivér gyönyörű, lehet a gazdája egy angyal, de ha a teljesítmény kívánni valót hagy maga után, akkor ne várjunk semmi jót tőle. És ez a felelősség ma, amikor jó néhány magán tenyésztő mindössze 1-3 kancával rendelkezik, és nincs meg a kellő szakismeret, könnyen csőbe húzhatóvá válik. Vélhetően Dióspusztán vagy Törökszentmiklóson ilyen mének még abrakot sem kapnak, nem hogy kancát fedezésre.

Tehát kedves felelős Urak, kérem, hogy a szakmai szempontok alapján adjanak fedeztetési engedélyt, és minden egyéb momentum figyelmen kívül hagyandó. Különben az amúgy sem igazán minőségű angol telivér csak tovább romlik, és a többi országhoz viszonyított lemaradásunk csak egyre nagyobb lesz. Ez a hátrány csak nagyon hosszú évek kitartó, állhatatos munkájával dolgozható le, de ezt egyszer el kell kezdeni.”

A Szerkesztő véleménye: Dénes Péternek egészében igaza van, mert a magyar telivér mének szelekciója nincs megoldva. Azonban szeretném leszögezni, hogy nagyot téved az, aki a magyar telivér állomány romlását kizárólag a méneknek tulajdonítja.

A pénztelenség miatti a hiányos felnevelés és futtatás, a hazai, néha már száz éve jól teljesítő kancacsaládok lecserélése mindenféle rissz-rossz import kancákkal, a lovasok, trénerek hiánya legalább akkora súllyal esik latba, mint a mének minősége. Sokat ront a helyzeten az állam és a gazdagok érdektelensége is.

Nem szabad generál hendikepszámot túlbecsülni. A telivértenyésztők régóta alkalmazzák azt az alapelvet, hogy fontos a három, újabban négy, sőt esetleg öt követelményt figyelembe venni:

– jó származás,

–  jó versenyteljesítmény

– hibátlan küllem,

– egészséges idegrendszer.

Újabban a fajtában egyre gyakoribb az idegbeteg, bolond egyed a Gestüt Röttgen-ben lehetőleg ideges mént nem állítanak fel. A nézetük szerint egy ideges kancának csak néhány csikója lesz bolond, amelyeket könnyű kizárni a tenyésztésből, de egy mén évente 50-60 telivérrel is szaporíthatja a dilinósok számát. Persze még ők sem következetesek, hiszen Sternkönig egy elég bolond méntörzstől származik.

Én személy szerint még egy ötödiket is figyelembe vennék. Csak olyan mént tartok alkalmasnak, amely családjában – itt kancacsaládra gondolok – gyakoriak a fedezőmének.

Ha végignézzük az angol, francia, amerikai, német képes ménkatalógusokat, azt látjuk, hogy a négyes, illetve ötös követelménynek a tenyészmének ritkán felelnek meg.

A képek sem hitelesek, hiszen számítógéppel a görbe lábat ki lehet egyenesíteni, izmot lehet rá rakni, ha túl nagy valamelyik része kicsinyíteni lehet. A különféle nyomdai előkészítő programokkal a csúnya gebéből is lehet meseszép lovat kreálni.

Miután a nézetem szerint kívánatos öt követelményből kettő – a küllem, és az idegrendszer – csak úgy ismerhető meg, hogy a kancatulajdonos megnézi a ménesben az élő lovat.

Mind ezek felett a legjobb mérce az, hogy milyenek az ivadékok. Hiába minden szép és jó, ha a csikók nem tudnak futni.

A felsoroltakon kívül a magyar viszonyok között más szempontokra is figyelni kell. Hol van a mén? Mennyibe kerül a kanca szállítása? Milyen idős a mén? Stb. stb.

Maugli a Dzsungel könyvéből azt mondaná: Testvérkéim, jó vadászatot!

-- Közeleg a kapunyitó – A szakmát erősen érdekli az új igazgató Vajtó Lajos személye. Többen is kérdeztek mindenfélét tőlem, de én sem tudok eleget. A kérdezők néhány kérdését továbbítottam Vajtó Lajoshoz, de egyelőre válasz nem kaptam. Nem jó a teljes a tájékozatlanság és bizonytalanság…

– Ezt tudta egy hajdani fogadó is. K.J. a nagy fezőr, aki "tudott" pénzt keresni, egy időben igen nagy tétekben játszott a versenyeken. Informált volt, mindenkit meghallgatott. Ismerte a lovak formáját, és a körülményeket. Még a pályára menet, a turflapokat árusító rikkancsokat is valósággal kivallatta a versenyek várható eredményei felől. A szegény újságárus, akinek fogalma sem volt semmiről, hiába védekezett, K. J. csak ostromolta, mert a nagy értesültség mellett a leglaikusabb véleményére is kíváncsi volt. Érezte, tudta: a turf világában csak egyetlen bizonyosság van - a bizonytalanság.