Horváth József

Kerteskő megalakulása

Dr. Fehér Dezső visszaemlékezése

Hazánk egyik legpatinásabb ménese Kerteskő, a kezdetről, a megalakulásról kérdeztem Dr. Fehér Dezsőt, az egyetlen még életben lévő tanút, aki jelen volt Kerteskő kiválasztásánál és aki készséggel állt rendelkezésemre és örömmel fogadott. Kezdjük a legelején, mikor volt az államosítás és utána mi történt?

- A lóversenyzés államosítása 1950 tavaszán történt és akkor került valamennyi versenyló állami tulajdonba, a tenyészanyag innen-onnan összeszedve részben Alagon, valamint a tenyésztésre szánt egyedek és a nyugatról visszakerült telivérek Dióspusztán kerültek elhelyezésre. A versenylovak államosításakor én még egyetemi adjunktus voltam és mint egészségügyi szakértő néhányszor részt vettem a bizottság munkájában olyan értelemben, hogy a ló egészségi állapotáról nyilatkoztam és innentől kezdve ismerem az egész lóversenyzést.

Az államosítás miatt egy kézbe került a lovak tulajdonjoga, ez nem okozott problémát a versenyzésben?

- Ezt az államosítás után nem sokkal észrevették a szakemberek is, és rövidesen négy, illetve ötfelé osztották a versenylovakat. Azért mondom, hogy négy, illetve ötfelé, mert kezdettől fogva különálló volt az úgynevezett Honvédségi Versenyistálló. A Honvédségi Versenyistállóba azokat a lovakat tették elsősorban, amelyeket nyugatról hoztak haza. A többi állami tulajdonként futott, s ezeket aztán négy csoportba osztották. Mire ezt a négy csoportot létrehozták, addigra kiderítették, hogy nem kell Honvédségi Versenyistálló, s azt is besorolták az egyik csoportba. A négy csoport a következő volt. A Földművelésügyi Minisztérium címe alatt, tehát FM Versenyistálló néven egy csoport. Minden istálló élén állt egy káder és azon kívül egy vagy két, esetleg pénzügyileg egy harmadik szakértő. Az FM versenyistálló élén állt egy nagyon tisztességes lakatos káder ember, úgy hívták, hogy Hideg József, az egyik szakértője Flandorffer Tamás, a másik Török Imre volt. A másik csoport volt a Kísérleti Gazdaságok Versenyistállója, ennek a vezetője egy Hercz András nevű káder volt, a foglalkozását nem tudott, de nem volt rossz ember, mert hagyta dolgozni az embereket, a szakértő Hegyi László, az a Hegyi László, akinek a tulajdonában volt a Pille-Pipiske virágzó kancacsalád, valamint versenylovai is voltak. Tüzértisztként szolgált a háborúban, Kunmadarason volt birtoka, a háborúban állítólag jó néhány baloldali kádert megmentett és ezért aztán békén hagyták. A következő csoport az Állami Gazdaságok Versenyistállója volt, annak a káderének a nevére már nem emlékszem, mert annyiszor változott, a szakember ott Spilka László volt, egy kitűnő Békés megyei gazda, lótenyésztő és birtokos, akit ugyancsak valamiért békén hagytak, legalábbis hagyták dolgozni. A negyedik csoport az úgynevezett Gazda istállókat gyűjtötte össze, ez egy Termelőszövetkezeti csoport volt, ennek a vezetője Horváth Lajos káder, egy tisztességes, becsületes, azelőtt lópatkoló kovács, tehát a lovakkal  legalább volt valami kapcsolata, szakértő pedig Újházy Béla huszárőrnagy, természetesen civilben, a másik szakértője pedig Solt János, aki inkább az ügetőket kedvelte.

Mikor, kinek az ötlete volt, hogy Kerteskőn, ezen a szép dunántúli tájon létesítsenek ménest?

- 1952-re úgy felszaporodott a kancalétszám úgy Alagon, mint Dióspusztán, hogy az összegyűjtött lovakat már nehéz volt elhelyezni, az akkori vezetés úgy határozott, hogy minden egyes csoportnak legyen saját tenyésztése és akkor mindenki a saját hasznára és a jól felfogott érdekét figyelembe véve fog tenyészteni. Ez egy nagyon szép elképzelés volt, de sajnos nagyon hamar megbukott, mert összesen a négyből kettő tudott magának ménest alapítani. A kettőből az egyik, az úgynevezett FM Versenyistálló, amelyik birtokba vette Dióspusztát, mint telivér ménest és Pusztaberényt, mint ügetőménest. A másik pedig a Kísérleti Gazdaságok Versenyistállója, amelyet mindenki csak KIGI istállócsoportnak nevezett, s ennek egy rendkívül aktív embere Hegyi László kijelentette, hogy ő pedig két ménest fog alapítani, s ezért mivel barátságban voltam vele és nekem volt gépkocsim elmentünk először Somogyba, mert úgy halotta, hogy Somogyfajszon üresen állnak az istállók és jó legelők vannak. Rövidesen, 1952 őszén elhelyezett ott ügetőlovakat és ugyanígy keresett helyet a pályáról lejövő, valamint a Dióspusztáról helyhiány miatt elkerülő telivér kancáknak is. Az ügetőlovak később Somogyfajszról a jobb legelőkkel rendelkező Somogysárdra kerültek, vezetőjének Hegyi László Rádoki Józsefet bízta meg, aki a megszűnt Honvédségi Istállótól jött át.

 Valószínűleg már korábbi ismeretségből adódott, hogy tudta, hogy Zirc környékén vannak szabad helyek, ez alatt azt kell érteni, hogy olyan területek, amelyek eddig még nem voltak állami tulajdonban, tehát Állami Gazdaság és Termelőszövetkezet nem alakult ezen a részen. Ezért szabad rendelkezésére állt a Földművelési Minisztériumnak, s először elmentünk és megnéztük a Zirc és Pénzesgyőr közötti kissé délre eső részt, melyet úgy hívnak, hogy Óbánya. Az óbányai major a zirci apátsághoz tartozó major, alkalmas volt arra, hogy azon a télen a kancákat elhelyezzék, de legelők és épületek nem voltak, viszont arra jó volt, hogy a 20-30 közötti kancalétszám átteleljen.

 Hegyi László tudta, hogy ez a megoldás csak átmeneti, ezért más terület után kellett nézni. Közben „kapóra jött”, hogy az egyik kedves kollégám Dr. Bartha László, aki állatorvos őrnagy volt és a Honvédségi Istálló megszűntével elvesztette munkahelyét. Összehoztam őt Hegyi Lászlóval és állásba került. A Honvédségi Istállótól nagyon sok szakember került „szabadra”, így a használható embereket alkalmazta. Új terület után nézve Hegyi László tudta, hogy Pénzesgyőr után balkézre fenn a hegyoldalban van egy nagyon szép kis kastély és ott van Reinprecht Antalnak a birtoka, melyet Antalházának hívtak, aki annak idején a Horthy korszakban Veszprém megye főispánja volt. Ő és Hegyi László valószínűleg ismerték egymást és innen tudott erről a kastélyról. Mivel Reinprecht Antal a háború után külföldre távozott és a kastély üresen állt, gondolta elkéri, mert tudta, hogy nagyon jó legelői vannak a területnek. Kiderült, hogy erre a területre nincs jelentkező, mert állami gazdaság ilyen hegyvidéki részre nem telepít istállókat és így 1953 tavaszán megkapta a KIGI és Hegyi László, akinek az egyik segítsége Hartmann József rövidesen átköltöztette a ménest. Káder vezetőnek Úr Lászlót, szakmai vezetőnek Bartha Miklóst nevezték ki, az állatorvos pedig Dr. Bartha László kollégám lett.

Mik voltak az alapító fedezőmének és anyakancák?

- A fedezőmének közül a Blanc apaságú és anyai ágon Kincsem vérű Bánk megszerzése nagy hasznot hozott később a ménesnek, de ugyanúgy Alpár és Bombardon is kitűnő eredményeket ért el ivadékaikkal. A belföldi kancák közül többek között Babona, Diana III., Dőre, Honvágy, Kenny, Parancs, Quasi és Rokokó, a külföldről behozott kancák közül Gulianar, Princesse Bouscaut és Tipsy Pudding lett a ménesbe beosztva.

 – A Kerteskő név honnan ered?

– A Gerece patak az évszázadok során egy olyan mély, sziklás völgyet vágott ki magának a hegyek között, és ezért ezt a Kerteskő nevet kapta a környékbeli emberektől. Még az a hiedelem is járta, hogy a szikla tetejéről még lovat is áldoztak a magyarok annak idején., így lett az Antalházából Kerteskő. Kerteskő a tenger szintje felett 430 méter magasságban fekszik, területe 800 kat. hold, amiből 250 kat. hold kiterjedésű ősgyep nyújt kiváló lehetőséget a telivértenyésztésre. Talaja mészben meglehetősen gazdag középkötött agyagtalaj, amely a pillangós virágú növények termesztését is lehetővé teszi. A Bakony hegység lejtőin uralkodó hűvösebb, páradús éghajlat következtében a legelőkön egész nyáron át üdezöld a fű. A ménes területén több ásványi anyagokban gazdag bővízű forrás található, ami a legelőn levő állomány tetszés szerinti itatását biztosítja. A környék klimája bár zordabb, mint a Közép-Dunántúl éghajlata, ennek ellenére a Kerteskőn nevelt csikók edzettsége, betegségekkel szembeni ellenállóképessége azt látszik igazolni, hogy a ménes kiválóan megfelel a várakozásoknak.

Mi lett a másik két csoporttal?

- Az Állami Gazdaságok Versenyistállójának és a Gazda Istállóknak nem volt szerencséjük, mert Spilka László bármennyire is próbálta elöbbre vinni a dolgokat, az Állami Gazdaságok vezetői már nem pártfogolták a lóversenyzés ügyét, azt azonban megengedték, hogy a versenyfélvéreket felhozzák a pályára és kipróbálják. Később ez a négy csoport a pályán már csak névleg szerepelt, a ménesek pedig az FM alá kerültek, közvetlen költségvetés kezelésbe és központi irányítással működtek tovább. Szerencsére egy kitűnő szakember Laky Ferenc irányítása alá kerültek. Ezután alakult meg a Kisbéri ménes, mely Kisbér-Apátipuszta és Kisbér-Nyeszkenyei ménes néven működött. És mindez egy nagyon nehéz reakciós időben történt, mindenbe belekötöttek: nem lehetett azt mondani, hogy ménes, hanem helyette azt, hogy tenyésztelep, nem lehetett azt mondani, hogy méntelep, hanem azt kellett mondani, hogy ménösszpontosító állomás. Bolond világ volt! Szerencsére azért voltak olyan emberek, például a már említett káderek is, akik nemcsak megtűrték a lóversenyzést, de támogatták is.

A kerteskői istállók mikor és hogyan épültek fel?

Egy Németh István nevű pénzügyi ember, aki nagyon szerette a lovakat odakerült a KIGI-hez, majd később az akkor megalakult Lósport Igazgatósághoz, ez egy 8 főből álló testület volt, 4 káderrel és 4 szakemberrel, én is ide tartoztam. A kerteskői ménes épületeinek tervezésére Németh István Pákozdi János építészt kérte fel, aki megtervezte és 1955-56-ban elkezdődött a még ma is meglévő két nagy kancaistálló építése, ami aztán kicsit megakadt, mert Németh István elment Magyarországról Dél Afrikába. Az épületek akkor már álltak, aztán később Pákozdi János irányításával a munkálatokat 1960-ban befejezték.

 Hát így történt Kerteskő alapítása, illik még megjegyezni, hogy Hegyi László, ez a sokoldalú, nagy műveltségű ember, aki annyira szerette a lóversenyzést és lótenyésztést, hosszú vajúdás után 1957-ben külföldre távozott, végül Dél-Amerikában, Argentinában kötött ki és természetesen ott is a lovakkal foglalkozott és megalapította az új Kisbéri Ménest.